Életünk 2017. 11. szám

A 2017/11-es Életünk lapszám egy különleges egysége az In memoriam Lőrinczy Huba című emlék gyűjtemény, melyben Bokányi Péter főszerkesztő-helyettes, Villányi László költő, Ölbei Lívia újságíró visszaemlékezéseit olvashatjuk a tíz éve elhunyt Márai-kutatóról.

Lőrinczy Huba 1940. november 15-én született Szombathelyen. 1964-ben végzett Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-történelem szakon. 1974-től a Berzsenyi Dániel Főiskola docenseként, majd 2000-től tanszékvezetőjeként tanárok százait nevelte ki. 1995-ben az irodalomtudományok kandidátusa lett, majd 2003-ban habilitált. 1981-ben a szombathelyi irodalmi életben végzett tevékenysége elismeréseként Életünk-díjat kapott. Tagja volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság országos elnökségének. Kutatási területe a századforduló és a századközép magyar epikája, elsősorban Ambrus Zoltán és Márai Sándor életműve. Elmélyültsége, módszeressége kiemeli a Márai-értelmezők sorából.^[1]

Spannraft Marcellina egyetemi docens (Károli Gáspár Református Egyetem) az általa választott kutatási területen hagyományos elmúlás motívumok vizsgálatától eltérően, nagy hangsúlyt fektet a születés, újjászületés költői képeire, azzal a meggyőződéssel, hogy az élet-jelek, a hit és a remény jelei tulajdonképpen ott rejtőznek az egész költői életműben. József Attila költészete elbeszélhető ezeknek a jeleknek a felmutatása révén is. A kapcsolódó gazdag irodalomjegyzék kiváló kiindulási pontja lehet a témában elmélyülni kívánóknak is.

További számos irodalmi csemegét tartogat még olvasói számára a tizenegyes szám. Fenyvesi Félix Lajos, Kovács István, Fenyves Marcell versei mellett az október 9-én kilencvenedik születésnapját ünneplő, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító Tornai József három költeményét is olvashatjuk.

A 100-as szám érdekes, visszatérő képlet nála, talán a teljesség kifejezése, de az is lehetséges, hogy csak egyszerű praktikum. Sokkal fontosabb és érdekesebb a tükör metafora alkalmazása a könyvre. Ezzel pedig olyan területre tévedünk, ami a festészet talán egyik legnagyobb metatoposza, a mimézis elmélet forrása.

Dallos István fotográfus Fülöp Péter 100 Tükör című kötetét méltatja. E szám képeit is az említett gyűjteményből válogatták a szerkesztők.

Molnár Miklós Érett ésszel józanon az előző számban megkezdett ifjúkori irodalmi élményeit osztja meg olvasóival, abban a hitben és reményben, hogy a régi dolgok örökérvényűek maradhatnak.
A folyóirat Tárnok Zoltán Forgácsok című írásával zárul, melyben a sokat megélt és az irodalmi életben bennfentes szerkesztő gondolatait olvashatjuk Tersánszky Józsi Jenőről, botcsinálta nyelvészekről, Hofi Gézáról, a nyelvtanulásról, Tarr Béla filmjeiről. Az egyes emlékmorzsákat, gondolatköröket kerek és örökérvényű megállapításokkal zárja le. A Forgácsok nevet viselő sorozat a következő számban folytatódik.