Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Jelzet: G 46

Elizabeth Gilbert nevére talán többen az Ízek, imák, szerelmek könyv és film kapcsán emlékeznek. Az amerikai írónőnek ezen kívül két regénye és egy önsegítő könyve (Big Magic) is megjelent. A lélek botanikáját 2014-ben adták ki magyarul, a nagy sikert hozó Ízek, imák, szerelmek után. Ebben a regényben is egy nő élete, sorsa kerül a középpontba, de a cselekmény a 18-19. században játszódik.

A regény az 1770-es évek Angliájából indul. Henry Whittaker leleményes férfi, aki a botanikai tudását kamatoztatva nagy vagyonra teszt szert és Amerikában telepedik le. Lánya, Alma Whittaker a regény főszereplője, aki már a philadelphiai birtokon születik és nő fel. Almát sajátosan nevelik: igazi csodagyerek - anyja már 4 évesen nyelvre, matematikára oktatja. A könyv az ő életéről szól - az izgalmas gyerekkor, a nehéz kamaszévek, a kutatásnak és tudománynak szentelt felnőttkor után még egy kalandban lesz része 50 éves korában. Ahogy az Ízek, imák, szerelmekben, ebben a könyvben is egy érett nő kerül a középpontba, aki az életét megváltoztató utazásban vesz részt.
 
A regény érdekessége, hogy olyan női karaktert mutat be, aki ellentmond a hagyományos 19. századi nőábrázolásoknak - nem üldözi a szerelmet, elfogadja a helyzetét, a botanikai kutatásaiban eredményes, ám nem egy frigid kékharisnya.
 
Összetett regényről van szó: egy fiktív történeten keresztül ismertet meg a történelem eseményeivel, a különféle helyek sajátosságaival Angliától kezdve, Philadelphián és Tahitin keresztül.

Sok témát ölel fel ez a könyv - a 18-19. századi utazások és a természettudományos élet izgalmas kérdésein (evolúció, női tudósok, biológiai felfedezések) túl a vallás, a hit és az élet értelmének keresését is feldolgozza. Cook kapitány, a világkereskedelem, a misszionáriusok és a botanikusok világa is feltárul előttünk Alma történetén keresztül.
 
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnek olvasás közben egyfajta történelmi utazáson részt venni és kedvelik a rendhagyó történeteket.

Azt hiszem mind különbözőek vagyunk. Én nem akartam mást, csak megismerni ezt a világot. Most, életem vége felé közeledve, elmondhatom, hogy jóval többet tudok róla, mint amikor megérkeztem. Ráadásul csekélyke tudásom hozzáadódott a történelem során felgyülemlett többi tudáshoz – az emberiség hatalmas könyvtárához. Ez pedig nem kis teljesítmény, uram. Bárki, aki ezt elmondhatja magáról, szerencsés életet élt.

Ajánlja: Waldinger Dóra

2017. január 05.