A könyvtárosság etikai kódexe Hasznos linkek E-könyvtárak Virtuális könyvtárak RSS Vaklap AA
Kezdőlap Impresszum Kapcsolatfelvétel
Keresés a könyvtár katalógusában - OPAC
Vasi Digitális Könyvtár
Oktatási célú digitális tartalmak
Vasi Könyvtári Portál
Fiókkönyvtáraink
Elismeréseink
Könyvtárunkról kisebbségi nyelveken
Partnerkönyvtárak
Fenntartóink, támogatóink
Közérdekű adatok
Pályázataink
KSZR
www.niif.hu
Bejelentkezés
2015. január - Csillagainkban a hiba
 
Csillagainkban a hiba
 
 Csillagainkban a hiba</div>
						<div>
							(2014) on IMDb
DVD 4249

Még a csillagok is siratják… Csodálatos, könnyfacsaró film a Csillagainkban a hiba, mely nagyrészt a két kiváló főszereplő (Shailene Woodley és Ansel Elgort) érdeme. A Love story nyomvonalán haladó, fantasztikus zenékkel, apró finom kis pillanatokkal és életszerű történésekkel megfűszerezett alkotás. Ilyen fájdalmasan szép első szerelemet rég láttunk a vásznon. De a fájdalomnak fájnia kell! A nekünk adatott időt pedig a legszebben kell átélnünk.

A nagy elődök:

Az utóbbi időszakban megszaporodtak a tini, vagy fiatal felnőtteket bemutató, drámai végződésű love storyk.  Az 1970-es, Arthur Hiller rendezte Love Story-val indult ezen könnyfacsaró alkotások világhódító útja. Jennifer Cavalieri (Ali MacGraw) és Oliver Barett (Ryan O'Neal) mindent elsöprő, a végsőkig kitartó szerelme örökbe beírta magát a filmtörténelembe és a nézők szívébe is. A kezdő pár sor így 45 év távlatából is halhatatlan: „Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem.”
Az elmúlt 15 évben számos hasonló tematikájú film készült: Séta a múltban (2002), Keith (2008), Most jó (2012), Szerelmünk lapjai (2004), Egy nap (2011). De akár ide tartozhat a P.S. I love you (2007), Az élet nélkülem (2003) és a Moulin Rouge (2001) is.  
A Csillagainkban a hiba a jól sikerült elődökből merítve még mélyebbre merül az érzelmeink és a gondolataink szintjén is. A John Greene világsikerű regényéből készült film főhőse a tizenhat éves Hazel Grace Lancaster (Shailene Woodley), akinek három éve egyszer már sikerült leküzdenie a halált. Jelenleg negyedik stádiumú tüdőrákban szenved, és kénytelen egy oxigénpalackkal leélni élete hátralévő idejét. Mindezt a helyzetet korát meghazudtoló érettséggel, elfogadással és iróniával tudja kezelni. Egy önsegítő csoportban ismerkedik meg a laza stílusú Augustus Waterssel, aki a jobb lábát veszítette el a rák miatt. Augustus nem hajlandó elfogadni a csendes elmúlást, nyomot akar hagyni a világban.

Shailene Woodley tökéletes választás az érzékeny, intelligens, életigenlő kamaszlány szerepére. Partnere, Ansel Elgort játéka szintén dicsérendő. Már az első egymásra vetett pillantások magukkal ragadnak minket. És innentől kezdve ki sem szállunk a gyorsan pergő homokórából. A főhősök egymáshoz közeledve tapasztalhatják meg a valódi, igaz, odaadó és tisztán őszinte szerelmet. A legnagyobb kérdés csak az, hogy betegségük sötét árnyékában milyen hosszú idő adatik nekik? Hogyan lehet egyáltalán úgy élni, hogy tizenévesen mindketten tudják, a napjaik meg vannak számolva? A karakterek pozitív életfelfogása, sorsuk teljes tudatában még inkább szerethetővé teszi őket. Szinte végig életerősek, életigenlőek maradnak, humorral, cinizmussal tudnak hozzáállni az állandóan fogyó mindennapokhoz. A homokóra pereg, a 
végtelen pedig beteljesülni látszik.

Ezek a fiatalok nem hazudnak maguknak, nem esnek illúziókba, hisz tudják, mi lesz a vége, és mi vár rájuk. De mégis, abban a rövidre szabott időben is képesek méltósággal, odaadóan és szépen átélni a számukra megmaradt időt. A vásznon számos odaadó romantikus gesztus váltja egymást, de mégsem érezzük, hogy sok lenne, hisz az emberi élet csupán egy villanás a végtelen időben, az ő villanásuk még ennél is kevesebb, nekik szinte csak pillanatok adatnak meg. A kitörő érzelmeknek utat kell engedni, meg kell élni. Most vagy soha. Számukra ez lesz az első, és valószínű, az utolsó igaz szerelem is. Nem lesz másik, nem lesz új lehetőség.

A lelkek összeérnek, majd összeforrnak, hogy a végtelen felé vegyék az útjuk, hisz mindketten tudják, a végső örök beteljesülést csak ott érik el. A kapcsolatokban léteznek igazi végtelenek. Kisebbek és nagyobbak. Nekik egy kisebb végtelen jutott, egy olyan, ami örökre csakis a sajátjuk marad...
„El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”
Egy csodálatos, könnyfacsaróan lélegzetelállító felfedezőút a halál széléről az élet és a szerelem apró finom kis pillanataival.

A film, és az alapjául szolgáló regény megtalálható a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Ajánlja: Boros Ferenc
 


Elérhetőségek
Nyitvatartás
Új könyvek
Rólunk írták
Archívum
Keresés a honlapon
Vas Megyei Irodalmi Út
Szavazás
Ön szerint szükség van a házi kölcsönzésre?
Igen, mert sok az otthonából nehezen kimozduló idős vagy fogyatékkal élő ember, akinek fontos az olvasás, a kultúra.
Igen, mert az ellátottak így nem csak könyvet/filmet/ zenét kapnak havi rendszerességgel, hanem figyelmet, jó szót is.
Igen, mert a családtagoknak erre már nem biztos, hogy marad ideje, energiája.
Nem, mert a családtagok erről tudnak gondoskodni.
Nem, mert a lakásba nem szívesen engedünk be "idegent".
Nem, mert elegendő szórakozás a televízió és a rádió.
 
 
 
 
Legyen a kezdőlapom | Hozzáadás a kedvencekhez | Impresszum | Kapcsolatfelvétel Copyright © 1997-2008. Berzsenyi Dániel Könyvtár. Minden jog fenntartva.
Utolsó frissítés dátuma: 2020-06-05 www.ysolutions.hu
 
 
Kezdőlap