A könyvtárosság etikai kódexe Hasznos linkek E-könyvtárak Virtuális könyvtárak RSS Vaklap AA
Kezdőlap Impresszum Kapcsolatfelvétel
Keresés a könyvtár katalógusában - OPAC
Vasi Digitális Könyvtár
Oktatási célú digitális tartalmak
Vasi Könyvtári Portál
Fiókkönyvtáraink
Elismeréseink
Könyvtárunkról kisebbségi nyelveken
Partnerkönyvtárak
Fenntartóink, támogatóink
Közérdekű adatok
Pályázataink
KSZR
www.niif.hu
Bejelentkezés
2014. március - Transz
TRANSZ




„Bármit megtenne érted. Beleszeretsz. Az egyfajta tökélybe. Olyanba, amilyet szeretsz.
De aztán uralni akarod. Gyanakodni kezdesz éjjel és nappal… félsz, hogy elveszíted őt.
Ami teljesen felemészt. Féltékeny leszel. Elhiszed, hogy függő letté
l tőle.
Hogy nélküle meghalnál. Aztán elkezded utálni, ugyanannyira, amennyire szereted.”



Danny Boyle angol filmrendező (Trainspotting, A part, Napfény, Gettómilliomos, 127 óra) legújabb filmjében ezúttal az emberi elme emlékekkel teli labirintusába húz le minket, hogy egy izgalmas, feszültséggel teli képkirakó darabjait egymáshoz illesztgetve, végül elégedetten dőljünk hátra.



A történet Goya Boszorkányok a  levegőben című festményének elrablásával indul. A terv kulcsfigurája az aukciós ház belső embere, Simon (James McAvoy), aki az akció során gondol egyet, és elrejti társai elől a festményt. A megbízó, Franck (Vincent Cassel) nem nézi jó szemmel az átverést. A rablást követő verekedésben Simon koponyasérülést szenved, és eszméletét veszti. Ébredéskor nem emlékszik arra, hogy hova rejtette a festményt. Főnöke türelme viszont fogytán van, így egyetlen megoldás marad, hogy elküldik egy hipnoterapeutához (Rosario Dawson), akinek feladata, hogy Simon tudatalattijában felkutassa azt a bizonyos emléket.

Innen indul be igazán a történet, hisz Danny Boyle egy igazi labirintust épített fel. A krimi felütéssel való felvezetés ugyanis csak egy darabbá válik a kirakós játékban, ami a film közepétől a három szereplősre redukálódott zárt térben játszódó, hipnózisokkal, víziókkal és a mélyben lappangó titkokkal megfűszerezve a kamara pszichothrillerek mezsgyéjére vetődik.
 
Az emberi emlékekkel teli labirintus hihetetlenül jól tervezett, többszintes rendszer, ahol a szálak egy központi dobozba zárt, mélyen elnyomott érzelmi emlék köré szövődnek. Az ember olyan, mint egy pók, szövi a hálóját, és a fonalak mentén halad.  Egy-egy szál megrántásával nem tudjuk, mi kerül elő, hisz múlt, jelen és jövő egy ponton kapcsolódik össze, miközben a rendező végig játszik az érzékeinkkel, és feszültséget generál.
 
A fonalak rendeződése, valamint a memóriából előkerült titkolt emlékképek a karakterek és a közöttük lévő viszonyrendszer dinamikáját is megadják. A rablás immár másodlagossá válik az előtérbe került, titkolt emberi érzelmek mellett. Így a kialakult feszültség mellett a bizonytalanság is egyre fokozódik, szinte Hitchcock-érzés köszön vissza ránk: már nem tudjuk ki kicsoda, ki kivel játszik össze és miért, hogy amit éppen látunk, az a képzelet, emlék, álom, hipnózis vagy a valóság, és mindezeken belül a múlt, vagy most éppen a jelen.
 
A Transz maga a vegytiszta filmes zsenialitás, a darabkák mellett a gyors vágások, érdekes beállítások és hipnotikus képi vizualítás gyönyörködteti a retinánkat, és stílust is ad az alkotásnak.
 
Egy őrült trip az emberi elme legsötétebb bugyraiban. A felejtésen túl a legmélyebb érzelmekig, melyek bemocskolva, elnyomva fekszenek abban a bizonyos kis emlékekkel teli fiókban.  Minden egyes képkocka odaszegez, és minden egyes fordulat gondolatra ébreszt...
Az Eredet című film nyomvonalán megpörgetett búgócsiga itt 100 percen keresztül pörög... Egy halálosan profin felépített, felejthetetlen utazás Danny Boyle rendezésében.
 
 
                                                                                                            Boros Ferenc


Elérhetőségek
Nyitvatartás
Új könyvek
Rólunk írták
Archívum
Keresés a honlapon
Vas Megyei Irodalmi Út
Szavazás
Ön szerint szükség van a házi kölcsönzésre?
Igen, mert sok az otthonából nehezen kimozduló idős vagy fogyatékkal élő ember, akinek fontos az olvasás, a kultúra.
Igen, mert az ellátottak így nem csak könyvet/filmet/ zenét kapnak havi rendszerességgel, hanem figyelmet, jó szót is.
Igen, mert a családtagoknak erre már nem biztos, hogy marad ideje, energiája.
Nem, mert a családtagok erről tudnak gondoskodni.
Nem, mert a lakásba nem szívesen engedünk be "idegent".
Nem, mert elegendő szórakozás a televízió és a rádió.
 
 
 
 
Legyen a kezdőlapom | Hozzáadás a kedvencekhez | Impresszum | Kapcsolatfelvétel Copyright © 1997-2008. Berzsenyi Dániel Könyvtár. Minden jog fenntartva.
Utolsó frissítés dátuma: 2020-06-05 www.ysolutions.hu
 
 
Kezdőlap