Velemér, Szentháromság-plébániatemplom

          Ma: Velemér, Szentháromság-filiális templom (plébánia: Kercaszomor)

 

 

 

A Zala megyei Csesztregről kiinduló és Szerdahelyre (Središče) vivő út a Velemér-patak völgyében vezetett. A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom a patak déli oldalán magasodó domboldalon állt. Árokkal és kerítéssel körülvett temető (cinterem) ölelte körül. A közelében fekvő település létét, mely róla kapta elnevezését, 1360-ban jegyezték fel először, Szent Trinitás néven. 1365-ben Felsőlendva várának tartozékai között sorolták fel. Az 1366-os összeíráskor tíz község tartozott az uradalom veleméri kerületének központjában álló plébániatemplomhoz. Nem tudni, hogy mióta templomos hely Velemér, de kora gótikus stílusú templomának épületét valószínűleg az uradalom birtokosa, Szécsi Miklós, a későbbi nádor emeltette. Elkészültét követően kifestését 1377-1378-ban a regedei (Radkersburg) származású, magát Johannes Aquilá-nak nevező mester és műhelye végezte el. A templomban szolgáló papok közül csak egyről van tudomásunk a középkorból: 1480-ban Ferenc (Franciscus) volt a plébános. Adományról is csak egyről tudunk: 1533-ban végrendeletében Bánffy Antal hagyott a „veleméri Szentháromság templomra” tíz forintot.

A templom keletnek tájolt, egyhajós épület volt, sokszögzáródású szentéllyel és harangtoronnyal. Falait téglából és kőből építették, majd fazsindellyel borított tetőt ácsoltak rá. Sarokkvádereit, díszítőelemeit és nyíláskereteit kőből faragták. A lábazattal szegett homlokzatokon mindenhol ott maradtak az építkezéskor használt egykori faállvány négyszögletes gerendalyukai. A hajó hosszanti falait legfelül téglából készült ívsoros párkány koronázta, melynek végeit egy-egy kőkonzol zárta le. Ezek közül három emberfejes, egy pedig sima volt. Háromemeletes tornya a nyugati homlokzat előtt állt. Ennek nyugati oldalán egymás alatt két lőrésablak nyílt. Legfelső szintjén pedig minden irányba egy-egy csúcsíves formájú, mérműves ablak nézett. Ezek mögött függött a plébánia régi feliratos harangja. A hajó nyugati falán, a toronytól jobbra, Szent Kristóf hatalmas alakját festették meg. A templom bejárata a torony földszintjén nyílt. Egy csúcsíves kapuíven át lehetett a nyitott előcsarnokul szolgáló toronyaljba belépni. Ennek keresztboltozatát festményekkel díszítették. A hajóba vezető, körtetagozattal ékes kőkeretű kapu ívmezejében (timpanon) a Fájdalmas Krisztus (Ecce Homo) képe volt megfestve.

A nyitott fedélszékes templomhajót – amely két lépcsőfoknyival mélyebben feküdt a toronynál – délről három csúcsíves, mérműves ablak világította meg. Rögtön a bejárat fölött nyílt a toronyba vezető ajtó, amit viszont csak létra segítségével lehetett megközelíteni. A templombelső falain a szegények bibliája (Biblia pauperum), azaz az a Szentírásból és a szentek legendáiból vett jelenetek sorakoztak. Ezeket – persze csak az olvasni tudók számára – latin nyelvű feliratok is magyaráztak. A falak legalsó részét függönyminta díszítette. Felette, az egy vagy két sávra osztott mezőkben következtek egymás mellett a képek, amelyek a Képes Krónika világát idézték.

Az északi falon fent, hat fülkében párosával, a tizenkét apostol sorakozott. Alattuk a középső sávban a Háromkirályok vonulása és imádása jelenet, továbbá Szent László király és Szent Miklós püspök alakja volt látható. A csúcsíves nyílású, virágdíszes diadalív homlokfalán fent az Utolsó ítélet ábrázolása volt megfestve. Alatta, a kváderfestésű ív két oldalán a Kálvária-, illetve a Mettercia-jelenetet lehetett megcsodálni. A hajó déli falán, az ablakok között egyetlen sávban Árpád-házi szentek sorakoztak: Szent Erzsébet, Szent István király, Szent Imre herceg és Boldog Margit. A hajó nyugati falának felső sávjában, a toronyajtó két oldalán két lovas szent alakja volt megfestve: Szent Márton, illetve Szent György. Ugyanitt a bejárat két oldalán a Köpenyes Madonna és Jeruzsálem városképe volt látható, az ajtó fölött pedig a fiait vérével tápláló pelikán.

A templom szentélyének boltozata a csillagos égboltot idézte. A kőbordákat azonban csak a boltozat íveinek éleire festett, levéldíszes sávok jelezték. A szentély keleti végfalán egy, az eddigiekhez hasonló, csúcsívű és mérműves ablak nyílt, virágdísszel és felirattal keretezve. Felette Veronika kendőjéről Jézus arca tekintett le. Vele szemben, a diadalív csúcsának belső oldalán a Szentháromság jelképe díszlett. A boltozat többi négy ívében az evangélisták jelképei sorakoztak. Az északi falba egy kőből faragott díszes szentségházat (pasztofórium) építettek, melynek háromszögletes oromzatán két fiatorony volt. A mellette lévő építési felirat soha nem lett befejezve. Másik oldalán a templom kifestését elvégző művész (Johannes Aquila) saját alakját festette meg. A szentélyablak két oldalán az Angyali üdvözlet két alakja volt szemlélhető. Ugyanebben a sávban, az északi falon Szent Zsófia, a délin pedig Szent Apollónia és Szent Mihály arkangyal alakja volt látható. A szentségházzal szemközt, a déli oldalon, egy kerek ablak nyílt, alatta pedig egy kis falfülke mélyedt a falba. Efölé odafestették az oltárfelszerelés képét, hiszen használaton kívül darabjait ebben tárolták. Csak a szertartások alatt helyezték azokat a falazott alapon álló kőlappal ellátott oltárra.

1612-től a templomban református lelkész működött. A gyülekezet fából ácsolt karzatot is készített a hajóba. 1732-ben a templomot ugyan visszakapták a katolikusok, de mivel a falu lakossága kitartott református meggyőződése mellett, gyülekezete nem volt, ami rendbe tarthatta volna. Egyház-igazgatási szempontból a kercai (kercaszomori) plébániához tartozott. Mivel a plébános is távolt volt, az épület lassan romlásnak indult és 1808 óta már az istentiszteleteket sem tartottak benne. 1825-re már kőből faragott berendezésének egy részét is elvitték. 1850 körül már tető nélkül állt, festett falait az eső mosta és csak a plébánia jószágai számára szolgált karámul. 1863-tól kezdődően fáradoznak a falképek dokumentálásán, megmentésén és az épület helyreállításán.

1965-1966-ban a templomot régészetileg és műemlékileg megkutatták, majd helyreállították. A falképeket 1967-1968-ban restaurálták. 2000-ben az épületet újra renoválták és 2003-ban sor került a falképek restaurálására is.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika