Vasszilvágy, Szent Miklós-plébániatemplom

          Ma: Vasszilvágy, Szent Miklós-plébániatemplom

 

 

 

A Hosszú-víz nevű patak völgyében fekvő település főutcáján állt a Szent Miklós mürai püspök (+350 körül) tiszteletére szentelt plébániatemplom. A falu köznemes lakói építették a 13. század második felében. Az oklevelek legelőször 1272-ben tettek róla említést. 1342-ben már mint plébánia szerepelt. 1421-ben János volt a plébános. Egy napvilágra került S-végű hajkarika alapján a körülötte lévő, árokkal körülvett temetőt már a templomépítést megelőzően elkezdték használni. Ez pedig annyit jelent, hogy maga a templom egy már működő temető területén épült fel.

A keletre tájolt román stílusú templom építőanyagául összehordott római töredékeket: köveket, téglákat, tetőfedő cserepeket, sírköveket és szarkofágdarabokat használtak fel. Az egyhajós és íves szentélyű épületet fazsindely tető fedte. Falait kívül sárga színűre festették. Harangtornya a nyugati homlokzat felett állott, amely a belső oldalon a karzatot tartó két pillérre támaszkodott. Dél felől három íves tetejű résablak világította meg a hajót. A falsíkba simuló félköríves záródású kőkeretes kapu szintén a déli oldalon nyílt. A belső, fehér fehérre meszelt falakat a sík famennyezet alatt egy liliomos indadíszű festett szalagminta szegélyezte. Ezt talán a 14. században festették. A hajó padozatát téglával rakták ki, miként a félkörös diadalív mögötti szentélyét is. A félkupola boltozattal fedett szentély közepén állt az oltár. Ezt idővel megújíthatták, hiszen falazott alapzatából Nagy Lajos király egy szerecsenfejes dénárja került elő.

A 15. században a hajó északi oldala mellé egy sekrestyét emeltek. Ugyanekkor a hajó keleti falán, a szentélytől délre egy kisméretű négyzetes ablakot nyitottak.

A 16. század folyamán, mivel a település lakossága áttért, az evangélikusok kezére jutott. A katolikusok csak 1650-ben szerezték vissza. 1698-ban kőszószékéről is említést tettek. 1732-1734 között nyugat felé kibővítették. A hajó végfalát lebontva egy új hajót és tornyot építettek, oly módon, hogy a korábbi templom hajójából ezután szentély lett. Az új barokk oltárral eltakart régi szentélyt pedig ettől fogva sekrestyeként használták. A régi hajót beboltozták, az új hajó alá kriptát építettek. Az építkezések évszámát a még friss vakolatba karcolva örökítették meg. A költségeket valószínűleg a kegyúr: Tallián János fedezte. 1769-ben újabb munkákba kezdtek. A középkori északi sekrestye helyére oratóriumot, a déli oldalra pedig új sekrestyét emeltek. Ekkor szüntették meg a déli kapu használatát. A középkori szentélyt 1909-ben bontották le. A belső festés 1943-ban készült.

Többszörös renoválás után a legutóbbi felújítás 1999 és 2001 között történt. A műemléki és régészeti kutatásokra 2001-ben került sor, majd az épületet helyreállították.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika