Szentkereszt, Szent Kereszt-plébániatemplom

          Ma: Táplánszentkereszt, Szent Kereszt-plébániatemplom

 

 

 

Az oklevelekben először 1334-ben említett Szent Kereszt plébánia-templom a Gyöngyös északi oldalán vezető út mentén állt. Eredetileg Peder (Péteri) falu temploma volt, amelyet a későbbiekben róla neveztek el Szentkeresztnek. Román stílusú, keletelt épülete 13. század második felében épült. Körülötte terült el temetője is, melyben ott állt fából ácsolt haranglábja is.

Az egyhajós, torony nélküli templomot fazsindely fedte. Téglafalainak építéséhez nagyméretű római faragott köveket és sírköveket is felhasználtak. Északi homlokzatát hét kiemelkedő falsáv osztotta hosszanti mezőkre. Két (?) félköríves résablakkal tagolt déli homlokzaton nyílt enyhén csúcsíves, bélletes kőkapuja. Keretelemeinek lábazatait különböző alakúra faragták. Belőlük kettő kosfejet, három pedig torzfejet ábrázolt. Ezek azt jelképezték, hogy az igába hajtott alvilági hatalmak váltak az épület hordozóivá. Közel négyzetes alaprajzú hajójának belső falán, ívesen bemélyedő ülőfülkék sorakoztak. Ide ülhettek le az öregek, akik elfáradtak a mise alatt. Az északi és a déli falban kettő-kettő, a nyugati falban pedig három darab volt belőlük. Ez utóbbiak felett állt a két pillérre támaszkodó kegyúri karzat, amelyre a lépcső az ajtó melletti sarokból vezetett fel. A sík deszkamennyezetű hajó padozatát téglával rakták ki. Ez egy téglányival feküdt alacsonyabban a szentély hasonló padlójánál. Az enyhén patkóíves szentélyt félkupola boltozattal zárták le. Közepén állt a falazott oltár.

Valamikor a 15. század folyamán a déli keskeny ablakokat terrakotta keretű gótikus formájú ablakokkal váltották fel.

1634-ben, mikor a protestánsok használták, építették a később elbontott szószékét. 1741-ben megszüntették a templom középkori ablakait, és a falakba nagyobb méretű barokk ablakokat vágtak. Ekkor a templomnak kis fatornyot is építettek. 1780 és 1815 között a déli oldalra sekrestyét, míg az északira támpilléreket építettek. 1888-ra állapota már életveszélyessé vált. 1891-1896 között az épületet kelet-nyugati irányban kibővítették. Ezért végfalát és szentélyét is lebontották. Nyugaton új karzat és torony, keleten új szentély készült és a hajót is beboltozták. 1942-ben belsejét kifestették.

Már a templom 1970-es tatarozásakor középkori részletek kerültek napvilágra. A következő 1988-as renoválás kapcsán régészetileg és műemlékileg is megkutatták, majd elkészült a helyreállítás.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika