Szőce, Szent András-plébániatemplom

          Ma: Szőce, Szent András-plébániatemplom

 

 

 

Az 1286-ban már létező település Szent András apostolnak szentelt plébániatemploma a Szőce-patak völgye fölé magasodó kis dombon állt. Körülárkolt temető vette körül. Noha létét nem jegyezték fel az oklevelek, román stílusú temploma valamikor a 13. század második felében épülhetett.

Egyhajós, homlokzati tornyos, fazsindelyfedésű épület volt, valószínűleg félkörívű szentéllyel. Falait téglából húzták fel, amelyhez bontott római anyagot is felhasználtak. Külső falai sárgára meszelték. A négyzet alaprajzú hajó déli homlokzatán két félköríves záródású keskeny ablak nyílt. Hasonló kettő volt a nyugati homlokzaton is, a torony két oldalán. A templom kapuja a nyugati homlokzatból kiugró harangtorony bejárati íve alatt nyílt. Ennek északnyugati sarkánál egy nagyméretű négyszögletes kőlap hevert, az úgynevezett „szégyenkő”. Arrébb, a torony és a hajó csatlakozásánál falazott kőpad támaszkodott a falnak, a „nyomorultak padja”. A kapun át a sík famennyezetes hajó nyugati végében álló karzat alá lehetett belépni. Bizonyára ennek szerkezete hordozta a torony súlyának egy részét is. A szentély boltozata félkupola lehetett.

A 15. század folyamán – feltehetően Szölczei Miklós alispán birtoklása idején – a templomot kibővítették. A lebontott régi szentély helyére egy nagyobb méretű, sokszögzáródású gótikus szentélyt építettek. Ennek díszítőelemei javarészt terrakottából készültek. Belső terét gyámkövekről induló bordákkal tagolt boltozat fedte. Falazott alapú, kőlapos oltárát négy keskeny csúcsíves, mérművel díszített ablak világította meg. Az épületrész sarkait lépcsős támpillérek támasztották meg. Külső falait alul lábazat, felül ívsoros párkány keretezte. Ezzel egy időben meg kellett erősíteni a hajó falait is. Melléjük a szentélyéhez hasonló támpilléreket építettek. A templom déli oldalára ekkor még egy kápolnát is emeltek, amelyet a hajófalba vágott ajtón át lehetett megközelíteni.

1632 és 1732 közt a templomban evangélikus lelkészek teljesítettek szolgálatot. Ezekben az években az igényeknek megfelelően a hajóban körben karzatot építettek, a torony pedig kváderes festést kapott. 1692-ben az épület leégett és annak csak puszta falai maradtak meg. Miután a katolikusok visszakapták, 1741-ben felújításba kezdtek. Lebontották a szentély boltozatát, és egész belsőterét beboltozták. 1744-ben északi oldalához sekrestyét építettek. 1830 körül a szentély két oldalán új sekrestyét és kápolnát is építettek.

Már a templom 1969-es külső renoválásakor megfigyeléséket tettek. A régészeti és műemléki kutatásokra 2000-ben a helyreállítással kapcsolatban került sor.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika