Töttös, Szent Cecília-plébániatemplom

          Ma: Rábatöttös, Szent Cecília-filiális templom („Cicelle-kápolna”) (plébánia: Rum)

 

 

A Sorok északi partján vezető út mellett álló plébániatemplomot Szent Cecília ókeresztény vértanú (+230) tiszteletére szentelték. Eredetileg a török korban elpusztult Töttös faluban állt, melynek nyomai tőle északra, a szántóföldön máig fellelhetők. Két szakaszban emelt középkori épületét hajdan árokkal övezett temető vette körül.

A korábbi, román stílusú téglatemplomot a környéket birtokló Rumi-család építtette a 13. század első felében. Ez egy keleti irányba tájolt egyhajós, félköríves (?) szentélyű, fazsindellyel fedett épület volt. Falait alul lábazat, felül ívsoros párkányzat díszítette, melyet később még festéssel is hangsúlyoztak. Egyszerű, de színesre festett ívmezős, bélletes kőkapuja a déli homlokzaton nyílt. Mivel az épületnek nem volt tornya, a harangot a templom nyugati fala előtt álló, két oszlopra támaszkodó, fából ácsolt előtető alatt helyezték el. A három félkörzáródású résablak által megvilágított hajót sík famennyezet fedte. A szentélyt, amelyen két ablak lehetett, félkupola boltozat borította.

Az idő múlásával a kisméretű templom szűkké vált. Valamikor 1277 után a birtok ura, Rumi Doroszló mester elhatározta annak bővítését. A munkával 1314-re bizonyára már el is készültek. A megnagyobbítást a következő módon végezték el: Lebontották a nyugati falat, és ott egy második diadalívet alakítottak ki. Ehhez csatlakozva egy nagyobb méretű, közel négyzetes alaprajzú második hajót építettek. Ez egy kora gótikus stílusú, toronnyal ellátott, téglából emelt épületrész volt, melynek tetőszerkezetét fazsindely fedte. Homlokzatait falsávok tagolták, amelyek a rövidebb oldalakon csúcsívesek voltak. Bejárata a nyugati homlokzat közepén, a hajóba nyúló torony alatt nyílt. Ez a kapu csúcsíves és bélletes volt, ívmezejének kövét vörösre festették. A felette magasodó ötszintes torony alsóbb szintjein különféle formájú résablakok sorakoztak. A legfelső emeleten viszont már karéjos lezárású gótikus ablakok néztek a négy égtáj irányába. (Ez a stílusbeli eltérés talán az építkezés elhúzódására utal.) A torony tetőzete is eltérő volt az épület többi részétől, azt ugyanis „kőműves munkával” fedték le. A torony, melyben hihetőleg egy harang lakott, a vastag nyugati falon kívül a hajóban lévő két zömök pilléren nyugodott. A köztük lévő dongaboltozatos nyíláson lehetett a hajóba belépni. Az emeleten található hasonló, de vörösre festett nyílás között alakították ki a kegyúri karzatot. Erre a délnyugati sarokban épített falépcsőn lehetett feljutni. Magát a karzatot nyugat felől a legalsó csúcsíves toronyablak világította meg. Az alatta lévő térnek pedig az északi hajófalon nyitott, ugyancsak csúcsíves résablak juttatott fényt. Az egyébként sík famennyezes hajó déli falán négy félkörív záródású ablak nyílt. Amint az a karzat létezéséből is kitűnik, a templomot ekkor a Rumi család saját nemzetségi templomának építette ki, ahová a későbbiekben a családtagokat is eltemették. Valószínűleg a szentélyben álló főoltár előtt, azaz a régi hajó közepén temették el a templomnak azt az 1370-ben elhunyt kegyurát, akinek sírját egy kereszttel díszített gótikus kőlappal fedték le.

A 15. században tovább bővítették a templomot. A régi hajó északi oldalára egy sekrestyét építettek, amelyikbe a belső térből a falon nyitott gótikus ajtón keresztül lehetett bejutni. Az új építmény azonban nemcsak egyszerű sekrestyeként működött. Keleti falához ugyanis oltárt építettek, amely alapján inkább sekrestyekápolna lehetett. Nyilván a kegyúr által alapított oltárának javadalmát külön „oltáros pap” kapta meg, elvégzett egyházi szolgálataiért (pl. gyászmisék elmondása) cserébe.

A török időket követően 1697-ben a templom romos és használaton kívüli állapotban volt. 1734-től kelet felé kibővítették. Új sekrestyét, szentélyt, ez utóbbi alatt pedig kriptát építettek, a régi hajót és az új szentélyt pedig beboltozták. 1771-1772 között a fiatalabb hajót boltozására is sor került, amelybe új karzatot is építettek. Ekkor az egész épületet falképekkel festették ki. Liturgikus berendezése is ez alkalommal készült.

A templomot 1972-1976 között kutatták meg és állították helyre, 1998-2000-ben pedig falképeit restaurálták.

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika