– Vas vármegye középkori története –

 

Rábagyarmat, Szent Lambert-plébániatemplom, lexikon

…1250 körül…

 

Vasvár-Szombathely – 2008-04-02

 

 

 

Rábagyarmat, Szent Lambert-plébániatemplom

          Ma: Rábagyarmat, Jézus Szentséges Szíve-plébániatemplom

 

 

 

A Rába árterének déli oldalán emelkedő dombok egyik kiemelkedésén állt a Mastrichti Szent Lambert vértanú püspök (+705) tiszteletére szentelt plébániatemplom. A Vasvárról Szentgotthárdra vezető út közelében feküdt. Körülötte terült el temetője is. Helyén korábban egy feltehetően római kori épület állt, amelynek anyagát az építéskor felhasználták. Valószínű azonban, hogy a 13. század közepén épült román stílusú templom nem az első egyházi épület ezen a helyen.

A templom régiségét mutatja védőszentjének ritkasága is. Szent Lambert kultuszát bencés szerzetesek hozták magukkal frank földről. Az egyik honfoglaló törzs nevéről elnevezett Gyarmat ugyanis 1157-ben már a küszini (Németújvár/Güssing) bencés apátság birtoka volt. 1350-től pedig a szentgotthárdi ciszterci apátság birtokai közé tartozott. Miután 1393-ban Zsigmond király az apátság kegyuraságát a Szécsi családnak adományozta, a templom plébánosainak is meggyűlt a bajuk új uraikkal. Szécsi Tamás például Gyarmat plébánosát Lendva (Felsőlendva/Oberlimbach/Grad) várába záratta. Bűne az volt, hogy védelmébe merte venni az apátság jobbágyait. Az első plébános e helyen egyébként 1439-ből ismert.

Az egyhajós és félköríves szentélyű keletelt épületet téglából emelték, nyugati homlokzata előtt álló harangtoronnyal. Tetejét fazsindely fedte. A hajó külső falait falsávok tagolták. A szentélyét kétlépcsős falpillérek díszítették. A falakat felül mindenhol farkasfogas párkány koronázta. A templom kapuja a déli oldalon nyílt. Ezen át lehetett a sík famennyezetes hajóba lépni, ahová négy félköríves kőkeretes résablakon át sütött be a nap. Az oldalfalakban végig félköríves fülkék sorakoztak. Négy darab volt az északi, három pedig a déli falban. Az egyszerű lépcsős kiképzésű, félköríves diadalív mögött, a félkupolával boltozott szentélyben állt az oltár. Ezt az épületrészt keletről egy a fentiekhez hasonló résablak, kelet felől pedig egy szintén kőkeretes körablak világította meg. A szentély északi falában a félköríves szentségház (pasztofórium), a déli oldalon pedig két másik fülke nyílt. Ez utóbbiak közül az alacsonyabb szolgált a kegyszerek és a misekönyv tárolására (armarium), a magasabb pedig a papi ülőfülke volt.

A 15. század folyamán a hajó északi oldalához egy sekrestyekápolnát építettek. Falazott oltára keleti fala mellett kapott helyet. (Nem kizárt, hogy ennek az oltárnak képezte lapját az a római sírkő, melyet azóta a déli fal külső oldalába illesztettek.) A sekrestye belső terét gótikus boltozat fedte. Bejáratát a hajó északi falának egyik fülkéjébe vágták bele. Ugyanebben az időben a templomhajó északi falára a keresztre feszítés jelenetét festették.

1576-tól az épületet az evangélikusok birtokolták. Közben 1632-ben Batthyány Ádám földesúri jogon visszaadta a katolikusoknak, de 1647-ben az országgyűlés ismét a protestánsoknak ítélte oda. 1664-ben a törökök felégették a templomot. A romos épületet a későbbiekben raktárnak és istállónak használták, majd helyreállították. A katolikus plébániát újra 1698-ban állították fel, de pap még sokáig nem működött benne. Ekkor romos és elhagyatott volt. 1717-ben készítették oltárát, 1726-ban pedig renoválták a templomot, amelyet végleg 1730-ban katolizálták. Néhány év múlva, 1734-ben újra a cisztereké lett, ez alkalommal a heiligenkreuzi apátságé. 1770-ben a hajó nyugati végfalát lebontva klasszicista stílusban megnagyobbították, és a déli oldalra új sekrestyét építettek. 1950-ben és 1955-ben a templomot teljesen átépítették. A kibővített hajó oldalfalait lebontva latin kereszt alakban új szentélyt és hajót építettek hozzá. Ily módon a korábbi templom megmaradt részeit azóta kereszthajóként, illetve oldalkápolnaként használják.

Az 1980-as években elkezdett felújításhoz kapcsolódva műemléki és régészeti kutatásra is sort került a templomban, legutóbb 1997-ben.

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika