Pápoc, Szent Lőrinc-plébániatemplom

          Ma: Pápoc, Havas Boldogasszony kápolna (plébánia: Pápoc)

 

 

 

A Rába déli partján vezetett a Vasvárról Keszőn (Várkesző) át Győrbe tartó út. Emellett, a település központjában állt a Szent Lőrinc vértanú (+258) tiszteletére szentelt plébániatemplom. Egykor temető vette körül.

A négykaréjos kétszintes épületet téglából emelték a 12. század végén. Külső falait keskeny falsávok tagolták. Az épületet fazsindely tető fedte. Oszlopokkal díszes, félköríves, bélletes bejárata a nyugati oldalon nyílt. Belsejének közepét egy négyszögletes tér képezte, amelyet bordás keresztboltozat fedett. Maga a boltozat a sarkokban álló pillérek közti féloszlopra támaszkodott. Ehhez a központi térhez minden oldalról egy-egy félköríves apszis csatlakozott, amelyeket félkupolával boltoztak be. Közülük a keletre néző volt a szentély. Ezt egy félköríves záródású résablak világította meg. Az oltár északi oldalán a falban egy négyszögletes kis fülke nyílt az oltári szentség számára. Vele szemben, a másik oldalon pedig egy ülőfülke mélyedt a falba. Az előbbihez hasonló résablak törte át a déli apszis falát is. Az egész kifestett belső teret téglapadló borította. A nyugati apszis északi szélén, a bejárat mellett egy keskeny lépcső indult a falban felfelé, amely az emeletre vezetett. A felső szint térkiképzésében az alsót másolta. Csak annyi volt a különbség, hogy itt a boltozat sarokleveles lábazatú oszlopkötegekre támaszkodott. Ezen a szinten viszont minden apszisban ablak nyílt, amelyek közül a délit nagyobb méretűre készítették. Az épület harmadik szintjét a harangtoronyként használt, lámpásnak (lanterna) nevezett nyolcszögű kis építmény képezte. Ennek minden második oldalán egy-egy félköríves ikerablak nézett a mellékégtájak irányába. E centrális alaprajzú templom leginkább a jáki Szent Jakab-plébániatemplomra hasonlított. Építése azonban azt néhány évtizeddel megelőzte.

1358-ban az addig már mezővárosi szintre jutott település birtokosa, Magyar Pálné Gersei Margit a kolduló ágostonos remeték számára kolostort alapított. Ennek épületét az addigi plébániatemplom északnyugati oldalához építették hozzá. Ekkor, a rendház építésével egy időben belsejét újra kifestették, és a földszinti keleti ablakát a kolostor ablakaihoz hasonló formára bővítették. A kis méretű templomot ezek után a szerzetesek egy ideig a plébánossal közösen használták. Mindaddig így volt ez, amíg saját Szűz Mária tiszteletére emelt templomuk fel nem épült. Ám a plébániai funkciókat idővel az 1365-ben, szintén Gersei Marit által alapított pápóci prépostság, gótikus stílusban felépült a Legszentebb Megváltó (Sanctissimus Salvator) tiszteletére épített temploma vette át. Ettől fogva a Szent Lőrinc-templom a kolostor kápolnájaként működött tovább. Még védőszentjét is megváltoztatták. Égi oltalmát ugyanis Szent Mihály arkangyalra ruházták.

A török időkben a település és a kolostor is elnéptelenedett. A visszatelepedés után a kis kápolna újra nevet váltott. A kolostor elpusztult Szűz Mária-temploma emlékére ugyanis a Havas Boldogasszony címet nyerte. A 17 században belsejét késő reneszánsz jellegű népies virágmintával festették ki. 1739-ben megszüntették nyugati bejáratát és a földszinti déli apszis ablakának helyére egy számunkra ismeretlen épületből származó 13. századi román kaput helyeztek. Ugyanekkor készült a földszinti keleti apszis kétszárnyú barokk ablaka és a kápolnát pedig kívül-belül fehérre meszelték. A 18. század második felében egy ideig sörfőzőnek és raktárnak használták. 1900-ban tatarozták, és belül újra kifestették. 1938-ban elkezdték restaurálni, ám ez nem tudni mi okból, félbe maradt.

Az épületet végül 1965 és 1968 között kutatták meg és állították helyre, belső festését pedig 1969-ben restaurálták.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika