– Vas vármegye középkori története –

 

Sziget, Szent László-plébániatemplom, lexikon

…1368 + 1648…

 

Vasvár-Szombathely – 2008-03-24

 

 

 

Sziget, Szent László-plébániatemplom

          Ma: Siget in der Wart (Őrisziget), Szent László-filiális templom

 

 

 

A Felsőőrséghez tartozó Sziget (Siget) falu a Szék patak (Zicken-Bach) völgyében feküdt. Az oklevelek a 1352-ben szóltak róla először. 1368-ban Szent László királynak szentelt templomáról is szó esett. A település piacterén ma is álló templom furcsasága az, hogy csak a 17. században építették, stílusjegyei alapján viszont román korinak vélték.

A tört kőből felhúzott, keletre tájolt épületet ugyanis a csak 1648-ban építette fel a falu akkor evangélikus lakossága. Mintájaként valószínűleg az addigra már elpusztult korábbi templom szolgálhatott. A valóban középkori hatású épület sík deszkafödémes, szabálytalan alaprajzú hajóból és nyújtott félköríves szentélyből állt. Ez utóbbi ugyancsak szabálytalan módon, ferdén csatlakozott a hajóhoz. Eredeti fedése bizonyára fazsindely volt. Homlokzatainak kis résablakai és nyugati kapuja ugyancsak a középkort idézték. A szentélyt, valamint a régi formára falazott szószéket és a hasonló oltárt késő reneszánsz stílusú növényi mintával festették ki. A patkó nyílású diadalív és a szentély ablakai kváder festést kaptak. A szentély félkupola boltozatának díszítménye növényekből alkotott csillagos eget mutatott, amin éppen egy égi szekér robogott át. A diadalív felett kétoldalt a nap és egy csillag kapott helyet. A szentély északi falában még egy kis szentségtartó fülkét is kialakítottak. 1651-ból való harangját nagyjából az épülettel egy időben öntötték. Legrégibb berendezési tárgya, egy 15. századi kőből faragott szenteltvíztartó, ami talán még a régi templomból származott. A hajó téglapadlója alá temették az egyik első lelkészt és annak családtagjait.

A templomot a katolikusok 1725-ben vették birtokba, és azt régi egyházukra való emlékezésül Szent László égi védelmébe ajánlották. Újabb oltárát a 18. század első felében készítették.

Miután 1979-ben felfedezték a belső tér kifestését, 1983-ban régészetileg és műemlékileg megkutatták, majd az egész épületet restaurálták.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika