Lövő, Szent Márton-plébániatemplom

          Ma: Deutsch-Schützen (Németlövő), egykori katolikus plébániatemplom.

 

 

 

A Pinka-völgyben fekvő, eredetileg Perwolf-nak nevezett település a Ják nemzetség birtoka volt. A falut Mike (Mycha azaz Mihály) unokája, I. Csépán fia István, miután 1219-ben ciszterci szerzetes lett, mint a pornói bencés monostor tartozékát, 1221-ben a szentgotthárdi apátságra hagyta. A település 1274-ben, a Kőszegi Henrik és IV. (Kun) László közti háborúság idején elpusztult, és új helyen, a Pinkához közelebb telepedett újra. A régi falu Szent Márton püspöknek szentelt plébániatemploma azonban továbbra is használatban maradt.

A keletelt, félköríves szentélyű és zsindellyel fedett, román stílusú tégla templomot 1200 körül építették. Nyugati homlokzata előtt torony állt, melyben a 13. század első feléből való harang függött. E torony két felső ikerablakát egy-egy kettősfejezetű oszlopfő díszítette, az egyiken ember, a másikon oroszlánfejekkel. A templomban volt még egy, eredetileg címerképhez tartozó kődombormű is, amely egy szárnyas sárkányra nyilazó hosszú, bojtos farkú, szarvasmarha testű kentaurt mintázott. Az ábrázolás a szomszédos Lövő (Schützen) nevű település egykor határőrizettel megbízott lakóira utalhatott, akik ide jártak a vasárnaponkénti szentmisére. A sík famennyezetes hajó nyugati végében két pillérre támaszkodó kegyúri karzat magasodott. A félkupolával boltozott szentély közepén állt az oltár.

1400 körül a régi szentélyt lebontva a templomot keleti irányban kibővítették. Ekkor egy új, a hajóval azonos szélességű, sokszögzáródású és támpillérekkel megerősített gótikus szentélyt építettek. A nagyobb ablakokkal megvilágított új tér boltozatának hornyolt bordái kerek gyámkövekre támaszkodtak. Déli falában szentségtartó fülkét alakítottak ki. A szentély északi oldalához kisebb sekrestyét építettek, amelybe az északi fal közepén nyíló ajtón át lehetett belépni.

A szentély belső déli falába később az 1593-ban elhunyt Debreczenyi György sírkövét falazták be. 1757-ben az egész templomot barokkizálták és az egészen a 20. század elejéig plébániatemplom maradt. 1945-ben, miután a tető beszakadt és a torony is ledőlt, a hajót és a tornyot teljesen elbontották, megmaradt szentélye azonban ma is áll.

A román templom alapjait 1970-1971-ben tárták fel.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika