Narda, Szent János-plébániatemplom

          Ma: Narda, Szent Kereszt felmagasztalása és Szent Antal-plébániatemplom

 

 

 

Az oklevélben először 1221-ben szerepelt Narda főutcája mellett állt annak Szent János evangélista tiszteletére felszentelt plébániatemploma. Árokkal és kőfallal körülkerített temető vette körül. Épülete a 13. század folyamán épült, noha csak 1439-ben tudósítottak róla első ízben. Akkor kápolnaként nevezték meg.

Falaihoz a követ a csatári (Felsőcsatár) kőbányából hordták. Az egyhajós, román stílusú templomot téglaporos habarccsal vakolták be. A keletre tájolt épület tetőszerkezetét fazsindellyel fedték. Félköríves déli bejárata felett, két hasonló alakú falfülke nyílt. Ezekben egy-egy faszobor kapott helyet. A bal oldaliban bizonyára a fájdalmas Szűz Mária, a jobb oldaliban pedig az evangélista Szent János apostol állt. A kálvária-jelenet keresztjét és a rajta függő Megváltó alakját a fülkék közé, a falra festették. A külső homlokzatokat már ekkor festéssel díszítették. A két falfülkétől keletre és nyugatra egy-egy résablak nyílt a homlokzaton, amelyek a sík deszka mennyezettel fedett hajót világították meg. Ennek nyugati végében két falazott pillérre támaszkodó, fából készített kegyúri karzat állt. A félkörzáródású, enyhén patkóíves szentélyt félkupola boltozat fedte. Ennek a hajóhoz hasonló két résablaka lehetett. A templombelső padlóját valószínűleg téglákból rakták ki. Mivel az épületnek harangtornya nem volt, a temetőben álló fából ácsolt haranglábon harangoztak.

A 15. században, amikor a falu már a rohonci vár uradalmához tartozott, átalakításokat végeztek rajta. A déli homlokzaton lévő két résablakot szögletes, gótikus ablakokra bővítették. A külső falakat vörös és okker színű festéssel díszítették. A kapu feletti falfülkéket fűrészfogsoros, az ablakokat pettyezett keretezéssel látták el. A kapu belső íve fonatos faragást utánzó festést kapott. A templom sarkaira faragott köveket festettek, melyeket élére állított négyzetekkel tagoltak. A tetőpárkány alját is vastag csíkkal szegélyezték.

A 17. században a templomnak református prédikátorai voltak. Ekkor a nyugati homlokzat elé tornyot építettek. A kaput festett kék csíkkal keretezték. A hajóban kazettás mennyezetet készítettek és a karzatot is megtoldották. 1762-ben Batthyány Lajos jóvoltából az épületet kibővítették. Lebontották a régi szentélyt, a hajót kelet felé meghosszabbították és új félköríves szentélyt építettek. Ennek déli oldalán sekrestyét emeltek és az addigra leomlott régi torony helyére újat építettek. 1812 előtt északi oldalához újabb sekrestyét toldottak, a hajóba pedig egy kriptát készítettek.

1991-ben a templomot régészetileg és műemlékileg megkutatták, ezt követően helyreállították.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika