Rákos, Szűz Mária-plébániatemplom

          Ma: Nagyrákos, Borromei Szent Károly-plébániatemplom

 

 

 

Az Őrséghez tartozó település központjában, a Zala völgyében futó út menti Alsószeren magasodó dombon állt a Szűz Mária plébániatemplom, a hozzá tartozó temetővel övezve. Egyházáról ugyan már egy 1404. évi oklevélben írtak, ám jelenlegi tágas templomát alighanem a németújvári uradalom új kegyura, Újlaki Miklós építette a 15. század második felében. Az új templom építését bizonyára az oklevelekben először 1204-ben szereplő település megnövekvő fontossága indokolta, hiszen a 15. századtól az már vámhely és mezőváros (oppidum) volt.

A keletre tájolt épületet négyszög alakú hajóját, homlokzat előtt álló tornyát és félköríves apszisát téglából emelték, teteje pedig részben fazsindely volt. Homlokzatai tagolás nélküliek, azoknak csak lábazata és párkánya volt. Négyszintes tornyának érdekessége, hogy míg földszintjén négyzet alaprajzú, attól fölfelé keresztmetszete már nyolcszöget formázott. A dongaboltozattal fedett toronyalj két szembenéző falán egy-egy boltozott fülke volt található. Ezeknek padkájára behúzódva kéregettek hajdan a koldusok. A torony bejárata felett, a nyugati falon egy lőrés alakú ablak, felette, a harmadik szinten pedig egy hasonló, csúcsíves ablak nyílt. A legfelsőbb szinten (ahol a harang lakott), négy széles csúcsíves ablak nézett a fő égtájak irányába. Mindegyikük kerete égetett agyagból (terrakotta) készült. A torony vízköpőkkel ékes tetejét cseréppel fedték be. A már leírt toronyaljon keresztül lehetett a templom sík deszkamennyezetű hajójába lépni, amelyet a déli oldalról három, ugyancsak terrakotta keretes, csúcsíves ablak világított meg. A hajó nyugati végében, a bejárat felett két zömök pillérrel alátámasztott karzat magasodott. A félköríves diadalív mögött, a félkupolás boltozatú és egy lépcsőfokkal magasabb padozatú szentélyben állt az oltár. A szentély északi falába a szabálytalan ívű szentségtartó fülke (pasztofórium), déli falába pedig egy másik csúcsíves fülke mélyedt, amelyben az oltárfelszerelést tartották.

A templom az 1600-as évek elejétől 1732-ig a reformátusok kezén volt. 1698-ban még ők építkeztek benne (többek közt karzatot és kazettás mennyezetet tettek bele) és ki is festették. Miután a katolikusok visszavették, újra átépítették (átalakították az ablakokat és megmagasították a tornyot), továbbá titulusát Borromei Szent Károlyra változtatták. A 19. században tornyába harangokat helyeztek, majd a 20. század elején új karzatot emeltek. 1949-ben azután a szentély déli oldalán egy sekrestyével kibővítették.

1967-ben az új liturgikus tér kialakításával kapcsolatban belülről, majd 1975-1976-ban kívülről restaurálták. 1988-ban újabb tatarozásba kezdtek, amelyet 1990-ben műemléki és régészeti kutatás követett.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika