– Vas vármegye középkori története –

 

Szentjakab, Szent Jakab-plébániatemplom, lexikon

…1250 körül…

 

Vasvár-Szombathely – 2008-03-21

 

 

 

Szentjakab, Szent Jakab-plébániatemplom

          Ma: Hegyhátszentjakab, Szent Jakab-filiális templom (plébánia: Szőce)

 

 

Az Őrség keleti szélén, a Monyorósdi-patak mellett fekvő falu templomos hely volt. A főutca melletti dombon, a temetőben állt az idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére felszentelt román stílusú plébániatemplom. Épületét az 1310-től ismert település birtokosa emeltette, valamikor a 13. század közepe táján.

Az egyhajós és patkóíves szentélyű, homlokzati toronnyal rendelkező templomot téglából építették, és zsindellyel fedték. A hajó két hosszanti oldalának homlokzatát a párkány alatt három-három falsáv osztotta mezőkre. Nyugati oldalán négyszintes homlokzati torony magasodott, melynek előre ugró testét egy hatalmas ív tette nyitottá, olyan látszatot keltve, mintha maga a torony két lábon állna. Harangszintjén csak három irányba tekintett ablak, melynek mindegyike ikerablak volt. Bár hasonlítottak egymáshoz, a déli mégis félkörzáródású volt, míg a másik kettő teteje enyhe csúcsívben találkozott. Mögöttük függött a régi harang, amelyet 1552-ben egy Mihály mester által öntött új harangra cseréltek. Ezen latin nyelvű felirat volt olvasható, melynek jelentése: „Ó dicsőség királya, jöjj el hozzánk békével” Az íves szentély külső falát féloszlopok tagolták. A templom bejárata déli homlokzatának nyugati felén nyílt. Ez egy csúcsíves, palmetta mintás, kőkeretes, bélletes kapu, amelynek ívmezője díszítetlen maradt. Rajta belépve lehetett a sík deszkafödémmel lefedett hajóba jutni. Ennek ajtó melletti déli falán három csúcsíves falfülke kapott helyet. Felül, a fal hosszában arányosan elosztva, három félkörzáródású résablak adta a fényt. A hajó nyugati végében még egy két pillérre támaszkodó boltozott karzat is helyet kapott. A félkupola boltozatos szentélyének diadalíve csúcsíves volt, és két egyszerű fejezettel díszített. Mögötte állt a templom falazott oltára.

A templomnak a 17. században a település nemesi közössége volt a kegyura, ám a 18. századra ezt a jogot már egyetlen család, előbb az Esterházy, utóbb a Sigray gyakorolta. A templomnak 1706 és 1733 között evangélikus lelkésze volt. Visszavétele után, 1738-ban a katolikusok renoválták, majd 1790-ben átépítették. Ennek során befalazták a déli kaput és a torony alatt új bejáratot nyitottak. A szentélybe egy új rokokó oltárt helyeztek el. A 19. században a szentély déli oldalához egy sekrestyét építettek.

1969-ben műemléki falkutatást végeztek, majd a templomot 1969-1970-ben helyreállították.

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika