– Vas vármegye középkori története –
Szentjakab, Szent Jakab-plébániatemplom, lexikon
…1250 körül…
Vasvár-Szombathely – 2008-03-21
Szentjakab, Szent
Jakab-plébániatemplom
Ma: Hegyhátszentjakab, Szent Jakab-filiális templom
(plébánia: Szőce)
Az Őrség
keleti szélén, a Monyorósdi-patak mellett fekvő falu templomos hely volt. A
főutca melletti dombon, a temetőben állt az idősebb Szent Jakab apostol
tiszteletére felszentelt román stílusú plébániatemplom. Épületét az 1310-től
ismert település birtokosa emeltette, valamikor a 13. század közepe táján.
Az
egyhajós és patkóíves szentélyű, homlokzati toronnyal rendelkező templomot
téglából építették, és zsindellyel fedték. A hajó két hosszanti oldalának
homlokzatát a párkány alatt három-három falsáv osztotta mezőkre. Nyugati
oldalán négyszintes homlokzati torony magasodott, melynek előre ugró testét egy
hatalmas ív tette nyitottá, olyan látszatot keltve, mintha maga a torony két
lábon állna. Harangszintjén csak három irányba tekintett ablak, melynek mindegyike
ikerablak volt. Bár hasonlítottak egymáshoz, a déli mégis félkörzáródású volt,
míg a másik kettő teteje enyhe csúcsívben találkozott. Mögöttük függött a régi
harang, amelyet 1552-ben egy Mihály mester által öntött új harangra cseréltek.
Ezen latin nyelvű felirat volt olvasható, melynek jelentése: „Ó dicsőség
királya, jöjj el hozzánk békével” Az íves szentély külső falát féloszlopok
tagolták. A templom bejárata déli homlokzatának nyugati felén nyílt. Ez egy
csúcsíves, palmetta mintás, kőkeretes, bélletes kapu, amelynek ívmezője
díszítetlen maradt. Rajta belépve lehetett a sík deszkafödémmel lefedett hajóba
jutni. Ennek ajtó melletti déli falán három csúcsíves falfülke kapott helyet.
Felül, a fal hosszában arányosan elosztva, három félkörzáródású résablak adta a
fényt. A hajó nyugati végében még egy két pillérre támaszkodó boltozott karzat
is helyet kapott. A félkupola boltozatos szentélyének diadalíve csúcsíves volt,
és két egyszerű fejezettel díszített. Mögötte állt a templom falazott oltára.
A
templomnak a 17. században a település nemesi közössége volt a kegyura, ám a
18. századra ezt a jogot már egyetlen család, előbb az Esterházy, utóbb a
Sigray gyakorolta. A templomnak 1706 és 1733 között evangélikus lelkésze volt.
Visszavétele után, 1738-ban a katolikusok renoválták, majd 1790-ben
átépítették. Ennek során befalazták a déli kaput és a torony alatt új bejáratot
nyitottak. A szentélybe egy új rokokó oltárt helyeztek el. A 19. században a
szentély déli oldalához egy sekrestyét építettek.
1969-ben
műemléki falkutatást végeztek, majd a templomot 1969-1970-ben helyreállították.
Összeállította: Kiss Gábor –
Zsámbéky Monika