– Vas vármegye középkori története –

 

Dozmat, Szent György-plébániatemplom, lexikon

…1200 – 1250…

 

Vasvár-Szombathely – 2008-03-27

 

 

 

Dozmat, Szent György-plébániatemplom

          Ma: Dozmat, Szent György-plébániatemplom

 

 

A település Szent György tiszteletére szentelt régi plébániatemploma az Arany-patak völgye fölé magasodó dombon állt, temetővel körülvéve. Az első egyházat alighanem maga a király alapította, az itt lakó várnépek számára. A 13. század első felében emelt román stílusú épületet azonban már az akkor itt birtokló Dozmati család építtette, akinek a 14. században tornya (lakótornya) is volt a településen. A fennmaradt oklevelekben a templom első alkalommal csak 1416-ban szerepelt. Ekkor magát a települést is Egyházasdorozmatnak nevezték. 1457-ben Ferenc volt a plébánosa.

A templom keletre tájolt, egyhajós épület. Nagy ívű félkörös szentélye a hajóval azonos szélességű volt. Téglaépületéhez nagy mennyiségű elbontott római emléket használtak fel: kőfaragványokat, sírköveket, téglákat és tetőcserepeket. Nyugati homlokzatába a XV. Apolló légió egyik veteránjának sírkövét illesztették. A hosszház sarkait falpillérek, a déli homlokzatot és a szentély falát bimbós fejezetű féloszlopok tagolták. A párkány és a lábazat is gondos kiképzésű volt. A tetőzetet mindenhol fazsindely borította. Az épület legszebb oldala a nyugati homlokzat volt. Ezen nyílt a keretezett, palmettafonattal ékített, felül csúcsívbe futó bélletes kőkapu. Alkotói valószínűleg kapcsolatban álltak a jáki kőfaragókkal. A kapu déli oldalán egy kis oszlopos falfülkéből domborművű, kifestett angyal tekintett le az érkezőre. A kapu felett magasodott a templom tornya, amelyet a hajó belsejében két pillér támasztott alá. E két pillér képezte alapját a boltozott kegyúri karzatnak is, amely a torony első emeletét foglalta el. A karzatra a templomhajó vastag északi falában kialakított meredek lépcsőn lehetett feljutni. Ezt északról egy kis ablakocska világította meg. Innen vezetett a falépcső fel a toronyba, a harang szintjére. A hajó sík mennyezete deszkából készült, déli falán pedig három, félkörív záródású keskeny ablak nyílt. A félköríves szentélyt, melynek két ablaka lehetett, félkupola boltozat fedte.

A 15. század folyamán sor került a templom akkori igények szerinti korszerűsítésére. Ennek keretében a hajó északi oldalára egy négyzetes alaprajzú sekrestyét építettek, amelybe a hajóból nyílt bejárás. (Ezt az új sekrestyét valószínűleg egy záróköves, gótikus keresztboltozat fedte.) A templom déli homlokzatára ekkor falképeket festettek. Talán a templom középkor végi berendezéséhez tartozott az 1460-1470 között Salzburg környékén faragott Madonna-szobor is. Mivel rúdra erősítve körmeneteknél használták, annak minden oldalát kidolgozták. Hátára a napkorongot mintázták meg.

A templom a 16. század végén a protestánsoké lett, és amire a katolikusok 1676-ban visszafoglalták, már rommá vált. Nemsokára tornya is ledőlt. 1710-ben torony nélkül, de még középkori formájában állították helyre. 1750-ben a régi szentély lebontásával kelet felé kibővítették, nyugati homlokzata elé pedig új tornyot emeltek. Érdekes, hogy ekkor az új szentély külső falaiba a korábbi szentély díszítményeit építették be. Barokk oltárai és szószéke szintén a 18. században készültek. Az épületet egyébként csak a 19. században boltozták be.

1988-ban és 1993-ban folytak a műemléki kutatások, majd 2001-re elkészült a külső helyreállítás.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika