– Vas vármegye középkori története –
Dozmat, Szent György-plébániatemplom, lexikon
…1200 – 1250…
Vasvár-Szombathely – 2008-03-27
Dozmat, Szent
György-plébániatemplom
Ma: Dozmat, Szent György-plébániatemplom
A
település Szent György tiszteletére szentelt régi plébániatemploma az
Arany-patak völgye fölé magasodó dombon állt, temetővel körülvéve. Az első
egyházat alighanem maga a király alapította, az itt lakó várnépek számára. A
13. század első felében emelt román stílusú épületet azonban már az akkor itt
birtokló Dozmati család építtette, akinek a 14. században tornya (lakótornya)
is volt a településen. A fennmaradt oklevelekben a templom első alkalommal csak
1416-ban szerepelt. Ekkor magát a települést is Egyházasdorozmatnak nevezték.
1457-ben Ferenc volt a plébánosa.
A templom
keletre tájolt, egyhajós épület. Nagy ívű félkörös szentélye a hajóval azonos
szélességű volt. Téglaépületéhez nagy mennyiségű elbontott római emléket
használtak fel: kőfaragványokat, sírköveket, téglákat és tetőcserepeket.
Nyugati homlokzatába a XV. Apolló légió egyik veteránjának sírkövét illesztették.
A hosszház sarkait falpillérek, a déli homlokzatot és a szentély falát bimbós
fejezetű féloszlopok tagolták. A párkány és a lábazat is gondos kiképzésű volt.
A tetőzetet mindenhol fazsindely borította. Az épület legszebb oldala a nyugati
homlokzat volt. Ezen nyílt a keretezett, palmettafonattal ékített, felül
csúcsívbe futó bélletes kőkapu. Alkotói valószínűleg kapcsolatban álltak a jáki
kőfaragókkal. A kapu déli oldalán egy kis oszlopos falfülkéből domborművű,
kifestett angyal tekintett le az érkezőre. A kapu felett magasodott a templom
tornya, amelyet a hajó belsejében két pillér támasztott alá. E két pillér
képezte alapját a boltozott kegyúri karzatnak is, amely a torony első emeletét
foglalta el. A karzatra a templomhajó vastag északi falában kialakított meredek
lépcsőn lehetett feljutni. Ezt északról egy kis ablakocska világította meg.
Innen vezetett a falépcső fel a toronyba, a harang szintjére. A hajó sík
mennyezete deszkából készült, déli falán pedig három, félkörív záródású keskeny
ablak nyílt. A félköríves szentélyt, melynek két ablaka lehetett, félkupola
boltozat fedte.
A 15.
század folyamán sor került a templom akkori igények szerinti korszerűsítésére.
Ennek keretében a hajó északi oldalára egy négyzetes alaprajzú sekrestyét
építettek, amelybe a hajóból nyílt bejárás. (Ezt az új sekrestyét valószínűleg
egy záróköves, gótikus keresztboltozat fedte.) A templom déli homlokzatára
ekkor falképeket festettek. Talán a templom középkor végi berendezéséhez
tartozott az 1460-1470 között Salzburg környékén faragott Madonna-szobor is.
Mivel rúdra erősítve körmeneteknél használták, annak minden oldalát
kidolgozták. Hátára a napkorongot mintázták meg.
A templom
a 16. század végén a protestánsoké lett, és amire a katolikusok 1676-ban
visszafoglalták, már rommá vált. Nemsokára tornya is ledőlt. 1710-ben torony
nélkül, de még középkori formájában állították helyre. 1750-ben a régi szentély
lebontásával kelet felé kibővítették, nyugati homlokzata elé pedig új tornyot
emeltek. Érdekes, hogy ekkor az új szentély külső falaiba a korábbi szentély
díszítményeit építették be. Barokk oltárai és szószéke szintén a 18. században
készültek. Az épületet egyébként csak a 19. században boltozták be.
1988-ban
és 1993-ban folytak a műemléki kutatások, majd 2001-re elkészült a külső helyreállítás.
Összeállította: Kiss Gábor –
Zsámbéky Monika