Dömölk, Szűz Mária bencés apátsági templom

          Ma: Celldömölk, Romtemplom (plébánia: Celldömölk)

 

 

A Ság-hegytől nem messze, a Sümegről Kapuvárra vezető út közelében állt a Szűz Mária nevére szentelt bencés apátság. Templomát a Cinca-patak völgyét szegélyező rétség szélén fekvő római villa helyére építették. Alapítója még a 12. század végén feltehetően maga király volt, bár ennek kis méretei ellene mondanak. Más vélemény szerint magánalapítás, amelyet vagy a kemenesaljai Merse-család vagy a Péch-nemből eredő Pápa nemzetség tett. 1252. évi első említésekor kegyura Tamás fia Márton és Merse fiai: Gergely és Fábián voltak. A 1332 és 1356 között hiteleshelyként is működött, sőt a 15. században, a Hunyadiak alatt egyszer rögtönzött országgyűlés színhelyéül is szolgált, bár ennek valóságtartalma kétes! 1348-ban Miklós, 1353-ban Bertalan, 1410-ben Sebestyén, 1457 és 1459 között János, 1516 és 1538 között pedig Bálint volt az apátja.

A kőből emelt és keletnek tájolt templom három korszakban épült fel.

A 12. század végén épített téglalap alakú hajóhoz eredetileg egy félkörzáródású román stílusú szentély csatlakozott, amelynek alsó, lábazati részét szépen megmunkált kváderkövekből rakták fel. Belső ívében alul padka futott végig, a teret pedig felül félkupola boltozat zárta. A keskeny ablakokkal megvilágított és talán beboltozott (?) hajóba két bejárat vezetett: nyugatról egy díszesebb, hengertaggal keretezett és félkörívmezős, délről pedig egy egyszerűbb kivitelű. Ez utóbbi az udvarra vezethetett, bár különálló kolostorépületnek itt eddig nyomát sem találták. A hosszház nyugati végében állt a két pillérre támaszkodó kegyúri karzat. Ekkoriban még a templom mellett álló fa haranglábon harangoztak.

A 13. század közepén a nyugati homlokzat és az azon található bejárat elé egy zömök tornyot emeltek, melynek sávokkal (lizéna) tagolt északi és déli falán ívsoros párkány futott. A toronybelsőt a dísztelen nyugati homlokzat közepén nyíló félköríves kőkapun át lehetett megközelíteni. A földszinti teret faragott konzolok által tartott keresztboltozat fedte. Alatta a két szemben lévő falban egy-egy, félkörívben bemélyedő boltozatos ülőfülke, melyek előtt a falak teljes hosszában kőpadka futott. Ide ülhettek le az alamizsnát kéregető szegény koldusok. A bejárati ajtó fülkéjének déli oldalán szűk lépcső indult a toronyba. Ez először a nyugati falban, majd pedig a déli falban vezetett felfelé. Az emeletről a kegyúri karzat ajtaja nyílt. Egy szinttel magasabbra érve, a hajó boltozata felett, a szerzetesek számára a tetőtérben kialakított cellákhoz lehetett eljutni, végül még feljebb a harangszint következett. A lépcső fordulójából ajtó nyílt a torony sima nyugati homlokzatán át a szabadba, jóval a talajszint felett. Ezt a bejárót kívülről nyilván egy falépcső segítségével lehetett megközelíteni, amelyet – ha a szükség úgy hozta – le lehetett rombolni. E bejárat különös elhelyezését védelmi okok indokolták, ugyanis az elzárt templomtér kikerülésével ez feljárást biztosított a felső szintekre.

1300 körül a templomot megújítandó, lebontották a korábbi szentélyt. Annak alapfalaira egy új, sokszögzáródású szentélyt építettek. Gótikus boltozatát hordozó falait négy támpillérrel támasztották meg. Falaiba öt csúcsíves ülőfülke mélyedt. A kelet és déli irány közötti három fülke fölött három keskeny, csúcsíves ablakon keresztül szűrődött be a fény a középen álló oltárra, melyen a későbbiekben egy körtefából faragott gótikus Mária-szobor volt elhelyezve. A szentély falait falképek borították. A falfülkékben hihetőleg Szűz Mária életének jelenetei voltak megfestve. Az északiban az Angyali üdvözlet, az északkeletiben pedig a Köpenyes Madonna. A többiről sajnos a szemtanúk nem tudósítottak. Az északi diadalív keleti oldalán Szent Bertalan, északi oldalán pedig egy ismeretlen szent tekintett le a szemlélőre. Az ablakmélyedéseket fonatos és geometrikus mintával keretezték. Ekkoriban az egész templomot a toronyaljjal együtt téglapadló burkolta, amely a szentélyben egy lépcsőfokkal magasabb volt. A hajó földjében egy 15. századi aquileiai ezüstdénárt találtak. Talán egy korábban Itáliában járt szerzetes (vagy apát) sírjából származott.

A 16. század elején Dömölk a pannonhalmi monostor fiókapátságává vált és hanyatlani kezdett. Az apát ettől kezdve már többnyire csak néhány, vagy csupán egyetlen fráterrel élt itt. A Bécs ellen vonuló török elől gótikus Mária-szobrát a Csallóközi Dénesdre menekítették. A 17. század végére a templom már romossá vált. Az utolsó szentmisét 1788-ban mutatták be benne, azon túl már az időközben felépült új apátsági templomban miséztek, de a szerzetesek még továbbra is ide temetkeztek. 1784-től 1834-ig a toronyaljat a szomszédos temető ravatalozójaként használták. Maga a templom 1803-ra már csak egy zsúpszalmával fedett pajtává változott. 1844-ben először roskadozó tetejét, majd 1849-ben a boltozat feletti cellákat bontották le. 1860-ban oldalain nagyméretű, a szekerek behajtását lehetővé tevő kapukat nyitottak. Állapota idő közben annyira tovább romlott, hogy 1938-ban csak összefogással lehetett lebontását megakadályozni. Állagvédelem híján 1945-ben a hajó oldalai is leomlottak.

Az 1960-as ásatást már csak a torony és a szentély falai érték meg. A romokat konzerváló műemléki munkák 1966-ban fejeződtek be.

 

 

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika