Újlak, Szent Péter és Pál-plébániatemplom

          Ma: Alsóújlak, Szent Péter és Pál-temetőkápolna (plébánia: Kám)

 

 

A Rába déli partján, a Vasvárról a kámi átkelő felé vezető országút melletti kiemelkedő dombnyelven, temetővel körülvéve állt a település eredeti, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma. Hihetőleg a települést hajdan birtokló köznemesek építtették még a 13. század első felében.

A keletre tájolt, zsindelyfedésű, egyhajós román stílusú épületnek félköríves szentélye volt. A torony hiánya miatt a mellette álló, fából ácsolt haranglábon harangoztak. Falait főként téglából emelték, de déli oldalának egy részéhez bontott római építőköveket használtak fel. Homlokzatai tagolás nélküliek és egyszerűen fehérre meszeltek voltak. Bejárata a nyugati oldalon nyílt, amelyen át a sík famennyezetes, délről két félköríves, bélletes ablakkal megvilágított hajóba lehetett belépni. Íves záródású diadalíve mögötti, boltozott szentélyének csak egy résablaka volt. Előtte állt falazott alapzatú oltára. A szentély falaiba faragott köveket illesztettek. Az északiba egy római sírkő töredékét, a délibe egy kereszttel díszített emlékkövet.

A plébániatemplom kegyúri jogának felét 1465-ben a birtokos Lythery László és Gergely elzálogosította a vasvári káptalannak. 1475-ben plébánosát is megemlítették.

A török korban megsérült templomot 1637-ben már romként írták le (védőszentjéül ekkor Szent András apostolt nevezve meg). 1733-ban még ugyanez volt a helyzet, ám 1876-ban, már mint helyreállított kápolnáról tudósítanak róla. Berendezése késő reneszánsz és barokk stílusú volt.

Az épületet 1994-ben műemlékileg megkutatták, majd ezt követően 1997-ben helyreállították.

 

Összeállította: Kiss Gábor – Zsámbéky Monika