Freya Berry: Madárkalitka könyvtár

Emily Blackwood expedíciói során többször eljutott Pápua és Új-Guinea földjére, ahol ritka és különleges növényeket gyűjtött. A fiatal nő kalandozásai során megismerkedett számos ritka madárfajjal és az őserdők állataival is, így aztán nem hagy gondolkodási időt magának, hogy elfogadja a főnöke, Mr. Rotschild által kiközvetített munkát. A fiatal nő édesapja megvakult, ezért Emily az idős úrral együtt utazik el a skóciai kastélyba, amelynek különc és egyben különös tulajdonosa Henrich Vogel. A férfi azzal bízza meg a lányt, mielőbb készítsen leltárt kitömött állatairól, mert pontosan tudja, hogy nemsokára meg fog halni, a napot és az órát is megmondja, s azt akarja, hogy addigra Emily legyen készen, mert semmit nem akar bevégezetlenül az örökösére, első unokatestvérének fiára, Yvesre hagyni. A házban Vogelen kívül még a házvezetőnő, Lynette él. Emily megtudja, hogy Henrich és a bátyja egykor élő állatokkal kereskedtek Manhattenben, majd amikor feladták az üzletet, az állatokat kipreparálták: tigris, oroszlán és egy hatalmas medve is van a férfi gyűjteményében. A kalandor Emily egyre több furcsaságot fedez fel, majd amikor Lynette elmeséli, hogy az ódon kastély egyik szobájában annak idején befalaztak egy férfit, aki társaival együtt megtámadta a várat, kissé megrémül. Miután a hatalmas termetű viking fogságba esett, étlen-szomjan kellett meghalnia börtönében. Azóta sok legenda övezi a várat, mert állítólag az áldozat időnként visszajár kísérteni. Miközben Emily kezdi leltárba venni az állatokat, talál egy régi megsárgult naplót, amelynek az írója Hester Vogel. Kiderül, hogy a nő annak idején két férfit is szeretett: Henryt és Charlest, majd egyiküktől fia is született, de valójában élete végéig nem volt biztos abban, ki nemzette a gyermeket. Charles fogoly madárként birtokolta a nőt és „madárkalitkában” tartotta mindaddig, amíg egészen különös dolgok nem történtek az ősi kastélyban. A napló olyan rejtélyeket tár fel Hester múltjából, amelyek eredőjét Emily ki akarja deríteni. Egyszer észreveszi, hogy Vogel szobájának végében van egy vasajtó, amely egy rozoga toronyba vezet. Nemsokára azt is megtudja, hogy évekkel ezelőtt ezen a lápvidéken veszett nyoma egy Phyllis Briggs nevű nőnek. Amikor a naplót olvasva a lány egyre közelebb jut a megoldáshoz, kezdi azt érezni, hogy a képzelete játszik vele, amikor hangokat hall és egyre ijesztőbb dolgok esnek meg vele… A regényben szinte „kitapintható” a történetet átszövő pszichológiai és bűnügyi feszültség, amely bizonyára fogva tartja majd az olvasót is. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: B 57