Milyen mellékhatásai, korlátai vannak a megújuló vagy alternatív energiaforrások alkalmazásának?
(I. rész)
 

A kategorikus kijelentések gyakorta félrevezetik az embereket. Könnyű elhinni, hogy a közlő cáfolhatatlan bizonyítékok birtokában állít egyet és mást. Így van ez a megújuló energiaforrások potenciáljáról szóló hírekkel is. A korlátlan optimizmus, amely arról szól, hogy az alternatív energia minden problémát megold, valójában nehezen védhető.
 
Az alábbiakban röviden bemutatjuk az egyes főtípusok problémáit. A szilárd biomasszát kis energiasűrűség jellemzi. A szükséges nagy mennyiség miatt az alkalmazás igen erős korlátja a szállítási és tárolási költség. A fahulladék, a szalma, a kukoricaszár felhasználható ugyan biobrikett gyártására, a folyamat azonban nagy energiavesztéssel jár. Elsősorban helyi igények kielégítésére célszerű használni.
A biogáz előállítása állattartási melléktermékekből, szennyvízből és lakossági hulladékból lehetséges. A feldolgozási technológia azonban igen drága, és ráadásul káros gázok is keletkeznek a folyamat során. A bioüzemanyagok előállítása sem kevésbé problematikus. Az alapanyagul használt növények termesztésével (cukorrépa, búza, kukorica, repce, napraforgó) csökkentjük azokat a termőterületeket, amelyeken élelmiszert állíthatnánk elő. (Az USA benzinfogyasztásának 10%-át úgy lehetne kiváltani, ha erre a célra áldoznák kukoricatermésük 52%-át.) Világviszonylatban óriási károkat okoz az erdők kivágása, mocsarak lecsapolása azért, hogy energianövényeket termeljenek a helyükön. A biomassza jövője erősen kétséges. Gyulai Iván ökológus szerint „… a biomassza elégetésénél nagyobb csapást még nem mért az ember saját magára.” Számos káros hatás mellett a valós energiaszükséglet néhány százalékát lenne képes pótolni.
 
A geotermikus energia (földhő, termálvíz) területén hazánknak jó lehetőségei vannak. Nem kell nagyon mélyre menni ahhoz, hogy 30 Celsius-fokot mérhessünk. Közvetlen hőhasznosítás, hőszivattyus felhasználás és villanyáram-termelés egyaránt lehetséges. A termálvizek balneológiai hasznosítása mellett a fűtés, és agrártermékek szárítása, aszalása is elvégezhető. A felhasznált termálvíz talajba való visszasajtolása azonban pluszköltséggel jár. Ígéretes technológiának mutatkozik a hőszivattyú rendszerek alkalmazása is. Az eljárás drágasága, és a környezetre káros hatásai miatt elterjedése bizonytalan, akkor is elsősorban lokálisan.
 
(Forrás: Berényi Dénes: A megújuló energiaforrások – nem a jelszavak szintjén. In: Természet Világa, 2012. 1. sz.))